Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nagy Zoltán: ÖNSZABÁLYZÓ TANULÁS - tanulmány

2009.11.29

 

 

 

    ÖNSZABÁLYOZÓ TANULÁS

 

 

TANULÁSI STÍLUSOK

 

TANULMÁNY

 

 

 

 

 

 

                                KÉSZÍTETTE

                                                 Nagy Zoltán

                                               

                                          

 

2009.

 

 

„Exemplis discimus”

/példákból tanulunk/

 

I. Elméleti gyökerek

 

A globalizáció teremtette új kihívások és követelményrendszerek, a megnövekedett információ elsajátításának lehetőségei bonyolultabb problémát jelent, mint hogy kell e használni különböző statégiákat, vagy sem. A tanulási stratégiák vizsgálata hagyományosan az attitűdkutatásból eredendő. A kezdeti időkben még nem állt rendelkezésre teljes elméleti háttérbázis. A diákok iskolával és tanulással kapcsolatos értékeit és attitűdjeit próbálták kivesézni, feltárni. Azért fontos fogalmak kerültek ki, az az óta már tökéletesített attitűdskálákból. Például a tanulási orientáció fogalma /Taylor 1980./, de e kutatások eredményeként üdvözülhetjük a motiváció szerepének felismerését is. A másik eredetet a kognitív pszichológiában találhatjuk meg. Ez a terület a kezdetektől foglalkozott a tanulás folyamatával, az információ feldolgozásával, és tárolásával. Egyes idevonatkozó kérdőívek ma is teljes egészében kognitív pszichológiai alapúak. Elterjedt technika a diákokkal készítet interjú is, melyek szisztematikus elemzés tárgyai. Ezek olyan, a tanulást leíró kategóriákat, fogalmakat eredményeznek, amik magának a diáknak a tapasztalataira épít. Ezen interjúkból kapott fogalmakat, s a fogalmak között kialakult kapcsolatrendszert használva alapul, kifejleszthetővé váltak a kérdőívek és skálák.

Természetesen többfajta kérdőív használatos a világban, hazánkban leginkább a Kozéki- Entwistle- féle tanulási orientációt vizsgáló kérdőívet használják.

 

     „Dies dien docet”

/ napról napra tanulunk/

 

A gyakorlottabb diákok három dolgot tudhatnak a stratégiákról: mit, hogyan, mikor.

Vagyis milyen stratégiákat, milyen helyzetekben lehet hasznosan, hatékonyan alkalmazni. Vajon rendelkeznek-e a diákok e három

fajta tudással?

Az- az stratégák-e a tanulók, mikor arra lenne szükségük?

Az elméleti háttér elég szilárd és jól körvonalazott alapot adnak a gyakorlati munkához. Az elméleti háttér talaján új fejlesztőprogramok látnak napvilágot, s ezek a stratégiák kifejlesztésével járulnak hozzá az iskolák teljesítmény növeléséhez. Ha a gyerekeknek bemutatunk tanulási stratégiákat képesek azokat alkalmazni,

/Megfigyelték, hogy a tanulási stratégiák alkalmazása legjobban a részletek megtanulását javítja./

 

II. A tanulási stratégiák fejlesztése

 

 E témában általában két fő irányvonal létezik:

közvetlen fejlesztés: gyakoroltatjuk a gyerekkel azokat a tanulási technikákat, melyek hiányoznak tanulási módszereik közül. Így esély adódik új technikák beépülésére s ez gazdaságosabb ismeretfeldolgozást eredményezhet.

Például: ismeretlen szó meghatározása, szövegkörnyezet elemzése, kiegészítő irodalmak használata / szótár, lexikon/, parafrazeálás, kulcsfogalmak kiemelése, asszociatív fogalmak, ok- okozat, áttekintés, stb.

Ezek a megértést elősegítő elemi tanulási technikák jól alkalmazhatóak bármelyik tantárgy tanulásánál.

 

Az SQ4R elnevezésű másik, a mélyreható megértésre épülő, önálló tanulási stratégia:

Scan= letapogatás   Qery= kérdezés   Read= olvasás   Rerflect= átgondolás        Recite= felidézés   Rewiev= ismétlő áttekintés

 

A letapogatás vagy előzetes áttekintés során összkép alakul ki, mely orientációs támpontok keresésével párosul. Ez már kapcsolódási alap lehet a téma feldolgozása során

A kérdezések stációnál a leíró anyagot kérdésekként interpretáljuk, ennek kettős funkciója van: elősegíti a passzív olvasóból aktív olvasóvá válást, valamint előkészíti a számonkérés kommunikációs körülményeit.

Az elolvasás esetében már aktív olvasásról beszélhetünk, melynek célja, hogy kérdésekre válaszolni tudjon a gyermek.

Az átgondolás során korábbi információkkal, ismeretekkel, összefüggésekkel való kapcsolatkeresés a cél.

Felidézésnél az emlékezetre hagyatkozva keresik a válaszokat korábban elhangzott kérdésekre.

Az ismétlő áttekintés a rögzítést szolgálja s a lényeg újra idézését.

Természetesen ezek a elemek nem kötelező sorrendiségben szolgálják a célt.

Az anyag nehézségi fokának függvényében, a tanuló típusának megfelelően variálhatóak. Egyes elemeket többször is alkalmazhatunk, illetve egyes elemek ki is maradhatnak a rendszerből.

 

Sajnálatos, hogy a közvetlen fejlesztés útja nem mindig járható, hiszen a diákoknál van, ahol hiányzik az értelmi képesség, mely feltétele az intenzívebb fejlesztési technikáknak.

A közvetett fejlesztési technikákkal direkt módon azokat az értelmi képességeket tudjuk fejleszteni, melyek lehetővé teszik a hatékonyabb tanulási stratégiák kialakítását.

 

Ezek a képességek négy csoportba oszthatóak:

 

1./ figyelem   

2./ megértés  

 3./emlékezet     

4./ problémamegoldás

 

III.  A korszerű fejlesztés gyakorlati következtetései:

 

- Tananyaghoz kapcsolható ellenőrző feladatok

- A tananyag végső feldolgozásához vezető lépések ismertetése előre

- Közös időbeosztás szervezés- segíti a motivációt

- A tanulást előkészítő munka fontosságának tudatosítása

- Az új, vagy ismeretlen dolgok utáni búvárkodás, teljesítményjavulást eredményez

- Rutinfeladatoknál újszerűség becsempészése- figyelem ébrentartását eredményezi.

- Az életszerű feladatokkal motiválhatóak- gyakorlati hasznosság előtérbe kerülhet.

- Ne kapjanak készen megoldást, hagyni kell gondolkozni - csak tereljük a megoldás felé a diákot.

- Világos információk, illetve az információk fellelhetőségéhez útmutatás

- Szótárak, lexikonok használatának módja.

 

A fejlesztés módszerei, stratégiák kidolgozása mellett nem hanyagolható el és lényeges a tantermi légkör:

 

    Tantermi célok, attribúciók, személyiségvonások:

A szakértők szerint a célorientáltság hatással van a teljesítményre. A céllal rendelkezők több tanulási stratégia iránt nyitottak, jobban viszonyulnak a kihívást jelentő feladatokhoz, mivel elhiszik, hogy a sikerük saját erőfeszítésük gyümölcse.

A tantermi légkör a tanáron múlik egyértelműen.

Ha a tanerő a képességek fejlődését hangsúlyozza, és nem versengést hirdet a diákok között, a gyermeket egyéni erőfeszítésre bíztatja, készteti, ez csökkentheti a kudarctól való félelmet és a szorongást.

Nem mindegy, hogy a társak között a rivalizálás a döntő vagy a fejlődés és a teljesítmény javítása.

A tanuló ilyen esetben lehetőséget lát saját fejlődésére, nehezebben adja fel, s egyúttal megismerheti saját képességeit.

Több vizsgálat is megerősítette, hogy a kooperatív légkör jobban szolgálja a közösséget, mint a versengés.

Tipikus az a kudarctól való félelem, mely egyes gyerekekben él a versnyeztetésnél.

Lényeges az attribúció! Ha egy gyermek úgy érzi, hogy a különböző stratégiák alkalmazása ellenére is kudarcnak van kitéve, nem igen fog törekedni azok alkalmazására.

Itt jön a kérdés, hogy a diák a sikert illetve a kudarcot minek tulajdonítja, az erőfeszítéseinek, vagy a képességeinek.

Ha úgy érzi, maga irányítja sorsát akkor nagy valószínűséggel tenni is akar érte, nem úgy mintha azt kívülről kontrolláltnak véli.

Megfigyelhető: rossz tanulóknál a tanult tehetetlenség.

A tanulási stratégiák kapcsolatban állnak bizonyos tulajdonságokkal is. Például a figyelemmel, pontossággal, kitartással, reflexióval.

A magas önértékelésűeknek jobb a teljesítményük minden tanulási feladatban, mint az alacsony önértékelésűeknek, tanulási stratégiáik kifinomultabbak. Nagyobb figyelmet fordítanak rá.

 Ez a kapcsolat kölcsönösségre utal- jobb stratégiák alkalmazása magasabb teljesítményhez, és ezen keresztül sikerhez, sikerélményhez vezet.

Ez növeli a tanulás iránti elkötelezettséget, s ez visszahat, magával vonzza a stratégiahasználat növekedését.

 

Megkapja a kontrollt és így számíthatunk az önbecsülés, önértékelés, fejlődésére, valamint a valós énkép kialakulására.

 

IV.  A tanár legyen facilitátor,

hozza ki a lehető legtöbbet a diákjaiból. Ennek feltétele a gyermek jobb megismerése, s eredményeképpen a tanulási folyamatra adaptáható tanulási stratégiák javaslatával segítse az elsajátítást, a megismerés folyamatát. Ennek egyik használatos módszere a kérdőív.

 

     „ nosce te ipsum”

/ismerd meg önmagad/

 

Tanulási stílus kérdőív

 

Vizsgált személy:                      H. Réka

Életkora:                                 16 éves         

Osztály:                                  10 gimnázium

Neme:                                     

Alkalmazott vizsgálati módszer:  Tanulási stílus kérdőív

A vizsgálat időpontja:                2009. március 24.       

 

 

 

Megállapítás – elemzés:

 

Auditív:           4   

Vizuális:          4,8

Mozgásos:      4

Társas:            3,7

Csend:             2

Impulzív:        3,4

Mechanikus:   3,5

A vizsgált tanulási stílusok fontos összetevői a teljesítménynek. Aszerint, hogy valaki milyen információfeldolgozási módot részesít előnyben: vizuális, auditív, mozgásos és társas tanulási stílust különböztet meg. Ezek a stílusok nem választáson, hanem döntő mértékben adottságokon alapulnak. Mindenkinek vannak hatékonyabb napszakaszai. Ezeket sem szabad figyelmen kívül hagyni a javasolt stratégiák megfogalmazásakor.

 

Javasolt tanulási stratégiák:

     

 

„ imago animi sermo est”

 /A lélek tükre a beszéd/

A diák az auditív terület felé is mutat elég magas százalékban affinitást, így ennek megfelelő szisztéma kialakítása az ajánlott. Alanyunk második, leginkább használt modalitása az auditív, hallásalapú feldolgozás.

Elég gyorsan képes a beszélt, illetve az olvasott szöveget feldolgozni. Legfontosabb a tanári magyarázat, és annak lehetősége, hogy ne csak hallja a tananyagot, de önmaga is hangosan tanulhasson. Ő is sokat beszél, mivel hangosan gondolkodik. Mivel e típus szereti a zenét, megjegyzi a dalszövegeket, beszélgetéseket is ezért a legjobbak számára az auditív rendszert célzó anyagok. Az órákon való figyelés, az instrukciókra figyelés, a beszélgetésekben való aktív részvétel. Elősegítheti a teljesítményt magnókazetták hallgatása, illetve olyan feladatok melyek alkalmával a tanulónak kell elmagyaráznia mások számára valamit.

Mivel a hallás útján felfogható ingerek információk felé irányul a figyelme így e területek megcélzásával segíthetjük elő eredményességét, így a hangosan tanulással.

 

 

A vizsgált személy igen magas 4, 8 % átlaggal mutat a vizualitás irányába. Ez a tanulók leggyakoribb típusa. Az észleléshez leginkább a szeműket használják, a megértéshez pedig a vizuális feldolgozást. Ennek szellemében,

elengedhetetlen módszer számára a szemléltetés, a megtanulandó anyag, szöveg  és a vázlatkészítés. A vizuális stílus terjedése azzal is magyarázható napjainkban, hogy a gyerek mindennapi életében egyre nő a szerepe a televíziónak, a videónak és a számítógépnek.

Előnyös számára minden vizuális információ, ábrák, grafikonok, az előadásokban és a könyvekben is a vizuális tartalmat. Alanyunk tehát legjobban a vizuális ingereken keresztül tud tanulni legeredményesebben.

A prezentációk és a képorientált tevékenységek jól működhetnek nála.

A sok vizuális tartalommal bíró multimédiás számítógépes tevékenység inkább bizonyul nála hasznosabbnak, mint a könyvalapú tanulás. Gondolattérképek, rövid jegyzetek, feljegyzések, és a szövegkiemelő használata segíthet. Fontos lehet az előzetes átteki9ntés és az utólagos átismétlés módszere.

 

 

A mozgásos tanulási stílus igen magas arányban jelentkezett a kérdőívnél

Tehát itt sokkal eredményesebb lesz a munka, ha jegyzeteket, ábrákat készít a diák a tananyagról, illetve valamilyen mozgást iktat be a tanulási folyamatába. Javasolt az érintéssel, fizikai tárgyakkal való kontaktussal történő ismeretszerzés. Tipikusan élvezik a fizikai tevékenykedést, a kézműveskedést. Eredményesebb a tanulás, ha közben sétálhat, vagy valamilyen mozgással összeköti e tevékenységét.

 

A társas környezet szerint intraperszonális és interperszonális típusú tanulókat különböztetünk meg. Alanyunk ez utóbbi típushoz tartozó, így javasolt a csoportos, illetve páros munkamódszer, ahol megbeszélhetik a tananyagot.

Ez a stílus 3, 7 %- ban van jelen diákunknál, ami azt jelenti, hogy ez a módszer is megfontolandó nála a jobb eredmény érdekében. Köztudott szakmai körökben, hogy a hagyományos iskolai szokások és elvárások ennek a stílusnak kedveznek legkevésbé.

                          

Csend – a legkevésbé jellemző, hogy alanyunkat zavarná bármely zajszerű behatás a tanulásban.

 

       „Lingua mentem ne praecurrat”

/meg ne előzze nyelved soha a gondolatod /

 

Nem kiemelkedően jellegzetessége az impulzivitás sem a vizsgált személyre. E fogalmat egyébként általában az egész személyiségre, illetve a lelkiállapot jellemzésére szokták használni. Végül is az itteni összefüggésben, az első benyomások által befolyásolt egyfajta tanulási stílust feltételez, mely tudatos mérlegelést, megfontolást mellőz. Az, hogy alanyunk előbb beszél, mint hogy szavait előbb mérlegelné, nem jellegzetessége. Ugyan  a vizsgált személy szívesen dolgozik csoportban, mint, ahogyan az jellemző az impulzív tanulókra, de a negatív vonatkozás nem tipikus nála.

E vizsgálati tétel 3, 4 %- os értékéből talán a korosztályra jellemző némi nagylányos fegyelmezetlenség csendül ki, a közvetlen környezete hatására, ami viszont előnyös kreativitással kompenzálódik munkája során, amit a szakirodalom említ is e stílusnál.

 

 

 

 

Mechanikus: az értelmes tanulás az- az  szokássá alakuló stratégia és stílus

irányába billen kissé a vizsgált személyünk, bár bizonytalan válaszaiban. Közismertebb néven magolásnak is híják e tanulási módozatot.

Gépies, unalmas tevékenység a biflázás, a szövegek szószerinti bevésése, ismételgetni addig, míg nem rögzül. Olyan értelmi képességű tanulónál, mint a vizsgált személy ez akkor aktuális, ha számára valami nem értelmezhető.

 

 

    „Finis coronat opus”

/ a vége koronázza a művet/

 

V.  Konklúzió:

 

Az elemzés során akaratlanul is befolyásolhatott bizonyos megállapításoknál az a tény, hogy a tanítási gyakorlat során megismert tanulóról bővebb információval is rendelkeztem, mind személyisége, mind órai munkája kapcsán, így maga a vizsgálódási folyamat nem sikerült „vegytisztára”.

 

 

VII.     Tanulmányozott irodalom a témához:

 

                Szitó Imre: A tanulási stratégiák fejlesztése 

                   Trefor Kiadó Budapest 2005

               Balogh László: Tanulási stratégiáik és stílusok