Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nagy Zoltán: ÉRTÉKKÖZVETÍTÉS NAPJAINKBAN - tanulmány

2009.11.29

 

 

ISKOLA ÉS TÁRSADALOM

 

 

 

 

ÉRTÉKKÖZVETÍTÉS NAPJAINKBAN

 

tanulmány

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                         Nagy Zoltán

                                                                                         2009.

 

1.

 

I.               „Virtuális világot dagasztunk, s

       a valóságtól egyre távolabb kerülünk..”

                                                   Makovecz Imre

 

Az elmúlt mintegy másfél évtizedben a politikai változásokkal párhuzamosan illetve azok függvényében, jelentős változások történtek az iskolai szerepfelfogásban, társadalmi funkcióiban.

 Ezek a változások nem az iskola, vagy az iskolapolitika természetéből adódtak.

 A radikális átalakulást megért társadalom és gazdaság keretein belül megváltozott a gyermekkor szociális konstrukciója, mégpedig globális értelemben. Értékek, alapelvek kerültek régészeti mélységekbe, arra várva, hogy a jövőnk és társadalmunk érdekében újra felszínre kerüljenek!

Kinek is feladata ez, a családé, a pedagógusé, az iskoláé?

Az alábbiakban erre keresem a választ.

 

„Memoria minultur, nisi cam exerceas.”

    / az emlékezet csökken, ha nem gyakorlod/

 

 Egy kis visszatekintés:

 

A 60-as évek átpolitizált iskoláinak jellegzetes közösségi élete a gyermekeknél az úttörő mozgalom volt, ami önmagában, mint egyetlen, gyermekszervezet, tevékenységi forma magas százalékban szolgálta a politikát.

A 12 pont némi erkölcsi útmutatást próbált nyújtani.

Mit jelent az a szó, hogy erkölcs? Hová lett és mi maradt belőle? Mi a forrása, megújulhat-e vele, vagy nélküle a társadalom?  Arisztotelész így definiálta:

 

„Ami mindent mozgat, de őt nem mozgatja semmi.”

 

  Egyesek szerint, akik a társadalom legfontosabb mozgatórugójának tartják, az erkölcs annak a tudása, hogy mi emberek felelősek vagyunk múlt- jelen és jövőbeni tetteinkért.

 Aki, vagy ami előtt felelősséget kell vállalnunk az nem az emberiség valamely fóruma, szerve, intézménye, nem valami többségi elven megfogalmazott erkölcskódex, hanem valami megfoghatatlan, ami előtt igyekszünk a jót választani a rossz helyett.

  Azt a tudást nyújthatja, hogy mikor tudunk megfelelni és mikor nem.

  Régebben a moralitás azt jelentette, hogy van szabad akaratom, és nekem döntenem kell. Jogom és lehetőségem is van, hogy igent, vagy nemet mondhassak.

  E döntésben közrejátszik természetesen a szülő, az iskola és a társadalmi háttér egyaránt.

2.

 

 Itt következik a témával foglalkozó szakemberek szerinti fő probléma, hogy ezek közül ma egyik sincs meg!

 

A társadalom és jövőnk szempontjából miért is fontos és élet-halálkérdés?

  Nélküle: ANONOSZ! Törvénynélküliség, teljes szétesés, nincs belső és külső rendje a közös életünknek. Az alapszemlélet, hogy minden lehet jó és minden lehet rossz. Minden RELATÍV! S ha ez így lenne, akkor nincs abszolút jó, nincs abszolút igazság, hanem minden nézőpont kérdése, hogy melyik oldalról szemléljük a világot. Megkérdőjeleződnek olyan alapértékek, mint a házasság, az ember embersége, a család, a gyökerek és hagyományok egyaránt. Napjainkban ezeket negligálják, mint ha nem is léteznének.

Ez vezet a társadalmi zűrzavarhoz, értékválsághoz.

 

E misszió régen erőszakosan zajlott, sokan belülről egyáltalában nem változtak meg, kialakult egyfajta egyházellenesség, mely ateizmushoz vezetett.

Hiba volt az egyházat Istennel azonosítani. A letűnt világ erkölcsisége, mikor még komoly hangsúlyt kapott, sem volt makulátlan. Esetleg azért volt könnyebb dolga az embereknek mielőtt a hagyományos közösségek bomlani kezdtek, mert egyszerűbb volt tudni, mi a helyes. Az erkölcs ugyan is a közösség elvárása volt, s ennek kellett megfelelnie mindenkinek. Ezzel szembe menetelni nem volt egyszerű., igen kemény következményeket vonhatott maga után.

  Ez a rendezettség körülbelül két generáció alatt szétesett.

Ezt egyesek tragédiaként fogják fel, mások válasz- kísérletként a világ, a társadalom megváltozására. Ma romok felett az erkölcs csak látszat.

Megszűnt a törvény, ami pedig nagyon fontos, hogy gyermekeink megkaphassák, fundamentumként, fogódzóként, iránymutatóként funkcionálva számukra. A „lelki fröccs”, a prédikáció napjainkban kevésnek bizonyul, felveti a szülők felelősségét is, hiszen a statisztikák bizonysága szerint ma lényegesen több a tragikus sorsú gyermek. Az etikusság eltűnt, lappang, visszahúzódott az emberek lelke mélyére. Meg kell érteni és érttetni, aki függetleníti magát a moralitástól, az védtelenné válik. A társadalmunk ma újra receptibilis, egyre nagyobb arányban látva, tapasztalva bajt!

 

Dr. Barlay Ödön történész:Nincs, aki tanítsa, aki a tükröt oda állítsa.

Ma az ember domború, homorú tükörbe nézi, vagy nem is lát semmit, mert a tükör nagyon piszkos.”

 

Alaptételként kezelhető, ha olyanok szabják a törvényt, akik nem a közösség érdekeit nézték, akkor a közösség szemében a törvények mit sem érnek.

 

 

3.

 

Ha a társadalmat mozgató politika erkölcstelen, az emberek szkepticizmus felé hajlanak. A demokratizálódás, a szabadság szlogenje alatt mindennek tere van, mindenkinek igaza van. Szétestek hagyományos összekötő és kontrolláló

kapcsok, és szerkezetek, megbomlott a társadalom, a közösségek által addig vállalt és fenntartott értékrend.

 

De kell egy határ- s ez a határ a másik ember méltósága!

 

„Quidquied agis prudenter agas,

et respice finem.”

/ bármit teszel, megfontoltan tedd, s vedd számba a következményt/

 

  Nem valószínű, hogy a régi erkölcsöt modernizálni kellene, de tanításait másképp, új megközelítésekkel, de követni ajánlatos.

  Maguk az elvárások abszolútak, de a szituációk természetüknél fogva megváltoztak.

  Minden kornak meg kell találni az erkölcsiség aktuális értelmét.

S itt jön a lényegi kérdés, a XXI. Században felelősséggel tartozni magamért, a családomért, közösségemért és nemzetemért!

  Ezek az erkölcsi kompetenciák, erősítheti a társadalmat, a túlélés képességét adja a jövő nemzedékének kezébe.

 

   A posztmodern korunk kihívásai jelentősen hozzájárulnak az úgynevezett „eszmény pedagógia” háttérbeszorulásához.

  Amíg léteztek autoritások által kanonizált szentesített értékrendek, és eszmények, addig a nevelés alapvető társadalmi funkciója ezeknek, az értékeknek az átadása, a tekintélyt birtoklók intencióiból levezetett eszményeknek a nevelés által történő megvalósítása volt.

 

  A mai posztmodern világállapot, az ember társadalomba való integrálódásának  alapvetően más modelljét csikarja ki.

  E modell szerint ma már nem lehet a felnövekvő generációkat, meghatározott, mások által kiválasztott embereszmény jegyében nevelni. Nem lehet realizálni egy meghatározott értékrend mentén szocializálódott embertípust, nem lehet átadni egy konkrét értékrendet, nem lehet közvetíteni egy konkrét kultúrát.

 

 A fő kérdés:

 

 - Kinek van arra kompetenciája, hogy kiválassza a meglévő, sok, egymás mellett létező kultúrából, „értékből” a követendőt, az arra érdemest?

Ezen ellentmondás feloldásaként születtek meg a filozófiai és pedagógiai értelemben egyértelműen, úgymond liberális konstrukciók, melyek a szülőre,

 4.

 

a helyi társadalomra, mint megrendelőre kívánják bízni a nevelés cél és értéktételezését.

 A nevelés konkrét céljainak meghatározása a hatalmi politikai centrumból átkerül a helyi civil társadalmi s mellette az intézményi, iskolai szintre.

 E változásban az egyes társadalmi alrendszerek szereplői, így maga a pedagógus is új funkciókkal, megújuló szerepekkel ruházódik fel.

 

Eszmények, értékek között kell választania, olyan kulturális javak átadására kap lehetőséget, melyeket nem írnak elő a liberális minimum jegyében kodifikált állami dokumentumok, tantervek.

 

 Itt az erkölcsi nevelés célja nem értelmezhető többé már valamiféle végtermékként, sem valamilyen embereszményhez viszonyítva, sem olyan normák halmazaként melyeket sorra ki lehet pipálni a listán.

  Mint a tanítás, tanulási folyamat minden területén itt is az új meghatározás lett uralkodóvá, az erkölcsi kompetencia, ami azt jelenti, hogy a normák helyett a cselekvés kap hangsúlyt.

  Ezt az új szituációt egyáltalán nem könnyű értelmezni, a helyességének igazolásához némi rálátás kell, ahhoz meg idő!/a puding próbája!/

  E megközelítési módnál új kérdés jelentkezik?

  Az emberi társadalom működéséhez nélkülözhetetlen, közös kiindulási pontok kérdése!

           A szakmai társadalom hozzáállása hármas vetületet mutat:

 

   - Az első szerint, az iskolának nem feladata az erkölcsi nevelés.

 Ez a család, esetleg a hitoktató feladata, /hitvallástól függően/.

A pedagógiai tevékenység során csak és kizárólag azzal kell foglalkozni, ami a tanulással közvetlen kapcsolatban áll.

  A szakemberek szerint e felfogás társadalmi bázisa a társadalmi méretű szkepszis, a túlságosan gyors változások, a biztonságérzet hiánya és az iskolák, a tanulás és a pedagógusok romló presztízse miatt egyre növekszik!

 

  A második vonal a formális etikaoktatást tartja fontosnak. A képviselői a hagyományos- zsidó- keresztény értékeket, s az ezek alapján álló  értékrend, erkölcsiség következetes képviseletét szeretnék realizálni az oktató- nevelő munka folyamán. Az ifjúságot, e normák elsajátítására és követésére ösztönöznék.

 

/E témával behatóan foglalkozó Szekszárdi Júlia, a Veszprémi Egyetemről,

ezt nem tartja megfelelő mértékűnek, az erkölcsi kompetenciák hatékony fejlesztésére, még ha oly szakszerűen és korszerű eszközök igénybevételével zajlana is./

5.

 

„Non nova, sed nove.”

/nem új dolgokat, de újszerűen/

A harmadik irányvonal e témában, az iskola feladataként határozza meg a műveltséget adó, választást biztosító, segítő, tájékoztatást nyújtó, a morális döntésekre felkészítő erkölcsi nevelést. Fő feladatként határozza meg azon képességek fejlesztését, melyek szükségesek a különböző erkölcsi szituációk megítéléséhez, kezeléséhez, a különböző morális döntések önálló meghozatalához.

 

Ez a felfogás véleményem szerint a legelfogadhatóbb verzió.

Természetesen a családokkal szorosan együttműködve.

 

II.  Itt lép színre a pedagógus.

 

Hoffman Rózsa meggyőződéssel így ír a témáról:

 

„… A politikusok által előszeretettel, hirdetett  tudásalapú társadalom nem fog jobb életminőséget teremteni.

Csak az erkölcsalapú társadalmak megteremtésébe vethetjük a reményünket…

…..Az erkölcsi tartalmak középpontjában az emberi cselekvés áll….”

 

  Kiindulópontként állítja az egyént, az embert és viszonyát a családhoz, társadalomhoz, nemzethez, emberiséghez, a természeti és épített környezethez.

 

  A tanító ember elbizonytalanodik, mikor az erkölcsi nevelés kérdésével találja szembe magát. E bizonytalanságot több dolog is okozza, mely egyben magyarázatul is szolgálhat rá.

  Az egyik a világnézeti óvatosság,/ esetleg félelem/, értékelméleti bizonytalanság, az értékek relativizálódása, a sokféle elvárásnak való megfelelés kényszere, metodikai ismerethiány.

  A korunkban érzékelhető, igen aggasztó jelek mellett található egy időtlen objektív ok is, mely feltételezhetően felelős az erkölcsi nevelés körüli bizonytalanságért.

  Az, hogy az erkölcsi nevelés eredményességét, a legnagyobb befektetett energia dacára is a legkevésbé tudjuk megbecsülni! Kérdés, hogy mennyire felelős e bizonytalanságért a pedagógus, vagy a neveléstudomány?

  Az oktatómunka mellett a nevelői munka eredményessége nem egyértelműen számoltatható el.

 

6.

 

Az oktatáspolitikai viták rendszerint a tanítás tartalmi kérdéseiről, óraszámoktól, esélyegyenlőségekről, finanszírozhatóságról szólnak, s ezen a szinten meg sem jelennek erkölcsi vonatkozások

 

  Maga a közoktatás alapvető dokumentuma a Nemzeti alaptanterv nem is említi az erkölcsi nevelést. Az osztályfőnöki órák, osztálykirándulások, a nyári esetleges táborozások, mint az erkölcsi nevelés hatékony szinterei, régóta a helyi szándékok, és a pénzügyi, gazdasági lehetőségek kiszolgáltatottjaiként jelennek meg.

Ebben a kontextusban, az iskolai nevelőmunka háttérbe szorul, és az erkölcsi nevelés, a pedagógiai tevékenység mostohagyermekévé válik.

Tény viszont, hogy nélküle valódi pedagógiai tevékenység nem létezhet. Nélküle az iskola, mint tudásgyár, vagy mint gyermekmegőrző működik.

 Ha körülnézünk a mai iskolai történések területén, nincs az a gyakorló, hivatását hozzáértéssel, elhivatottsággal művelő pedagógus, aki elvitatná az erkölcsi nevelés primátusát, de legalább is az oktatással való egyenértékűségét. Ma sokkal kevésbé, mint egy évtizeddel ezelőtt!

 

A fejlettnek nevezett világ, s benne Hazánk, az egyik legaggasztóbb társadalmi problémáját a családok válsága jelenti, ami természetesen hatással van az iskolákra is, mivel mindkettő negatívan modifikálóik.

Az a modelitás, hogy a családok egyre nagyobb tömegben képtelenek megfelelni hagyományos hivatásuknak, s nem tudnak megfelelni a klasszikus nevelő, szocializáló funkciójuknak

 

 

III.                NÉHÁNY MENZURÁBILIS, 

                             jelző – igazoló adat:

 

1./  Ahogy a házasságok több mint 50 %- a végződik válással,

2./  A gyerekek egyre nagyobb százaléka / eddig mért adat: 30%/ születik házasságon kívül, jelzőtáblaként kiált segítség után.

3./  A tanárok 59 %- a vélekedik úgy, hogy a szülők intézményes neveléshez való viszonya igen rossz, sőt romlik.

4./  Aggasztónak ítélik a gyermekek erkölcsi, mentális és fizikai állapotának romlását a pedagógusok 74 %- a.

 

A legtöbb megkérdezett az erkölcsi és érzelmi terület hanyatlását érzékelik. Lényegében ezt a tanári tapasztalást támasztják alá a bűnözési statisztikák,

S ugyan ez a vége annak a következtetésnek mely mindennapi élményeinkből fakad!

  7.

 

/Pl.: Balázs show – televízió- hosszú évek óta napi 5- 6 tizenéves fiatal lány

        büszkélkedik nyilvánosan züllött erkölcsével –mintát szolgáltatva.                          Ez évi 800 lány, öt év alatt 4000 fő!? /, s mind ez kultúrpolitikánk bábáskodása mellett! És ez csak egy vizsgált minta.

 

A jelek sajnos arra utalnak, hogy társadalmunkban a nevelés erői nem működik jól. Nem szabad tétlennek, tehetetlennek mutatkozni, minél nagyobb szellemi és anyagi erőket kell mozgósítani az iskolai nevelés e területére.

Különös aktualitást hoznak témánkhoz a világpolitika minket is érintő eseményei. A globalizálódó világ nem csak fejlődést, áldást hozott az emberiség szerencsésebb részére, hanem megoldatlanul hagyott súlyos felerősödött problémát is.

 

-        a gazdasági fejlődés következtében nem csökkent, hanem nőtt a világ gazdagabb és szegényebb rétege közötti különbség és egyenlőtlenség.

-        Nőttek a társadalmi igazságtalanságok

-        Míg egy szűk réteg dúskál a javakban, a tömegek százmillióit az éhhalál tizede

-        A természetnek és az emberiségnek harmonikus összhangja helyett a természet, a környezet pusztítása, leigázása, kizsákmányolása és szennyezése folyik önös érdekekből profitorientáltan.

-        Multinacionális érdekek s ezeket nemtelenül kiszolgáló / erkölcstelen /

profitvadászok tiporják a nemzeti érdekeket, identitástudatot, önbecsülést!

               

 A szilárd erkölcsi alapokon létrejött: „Hass, alkoss, gyarapíts!” jelmondatot a fogyasztói társadalom „szerezd meg, fogyaszd és élvezd” jelmondata váltotta fel.

 

A közvéleményt alakító, globális média felelőssége is megállapítható e helyzetért. Azok az értékek, mint: adjál, segíts, légy könyörületes, hagyd a másikat is boldogulni, alkalmazkodjál, vonulj néha háttérbe, szeress önzetlenül,

alig nyernek megerősítést a közvélemény számára.

A materiális értékek iránti megszerzési kényszer kizárólagossága, az ezért folytatott tülekedés, felerősítette az emberekben az agressziót. Ezt táplálja napi rendszerességgel a globalizálódó vizuális média nagy része, sajtón, televízión keresztül.

 

Valóban dolga e az iskolának ezek után a nevelés?

A Magyar Köztársaság közoktatási rendszerében kategorikusan IGEN!

A folyamatosan használt nevelés-oktatás szókapcsolat utal erre. Az iskolák nevelési programja, ezek kötelező érvényű megalkotása, bizonyos, nem tanításhoz kapcsolódó pedagógiai tevékenységek munkaidőbe való

8.

 

 

beszámíthatósága ebbe az irányba mutat. A tanárok, pedagógusok nagy része tisztában van e terület súlyponti jelentőségével, így a nevelést annak leszűkített értelmében erkölcsi nevelésnek értelmezik. E szűkítés értelmét az adja, hogy

a  személyiségfejlesztés csak is erkölcsi tartalmak mentén értelmezhető és kivitelezhető.

 

„Non numerantur, sed ponderantur. ”

/nem számolta, hanem mérlegeltet/

 

Egyéni és társadalmi vetület: a nevelésnek egyaránt fontosak az individuális és a közösségi dimenziói.

 

Az erkölcsiség mértéke szerint: az erkölcsiség célját és etalonját, az erkölcsi normák és az erkölcsössé válás jelentik.

 

Tudatosság és szabadság: két jellegzetessége az erkölcsös cselekedeteknek- a szabad akarat és a mérlegelés!

 

A nevelési halmazból mesterségesen kiragadott bármely részfeladatát  is vizsgálhatjuk, legyen az munkára, testi, érzelmi közösségi vagy családi életre nevelés / az tagadhatatlanul át van itatva erkölcsi vonatkozásokkal.

Nem titok tehát, hogy valamennyi nevelési feladat voltaképpen erkölcsi nevelést takar csak más- más aspektusból

 

IV.    Az erkölcsi nevelés célja a fentiek tükrében:

 

-        a kortárs neveléstudósok értelmezésében a cél: a konstruktív életvezetésre való képessé tétel. Ez nem mond ellent az előzőeknek, csal igen leszűkített interpretációja. A fent említett „képessététel” nem más, mint az erkölcsi autonómiához történő hozzásegítés, a pedagógiai nagykorúság elérésének lehetővététele.

Az tekinthető ilyen értelemben nagykorúnak, aki képes és hajlandó a társasa, közösségi életre és fejlődésre.

 

Még egyszerűbben az erkölcsi nevelés mindenkori célja a jellemformálása. Ebben kiemelt szerepet kapnak az ismeretek, az érzelmek és az akarat.

A szilárd ismeretekre azért van szüksége a gyermeknek, hogy biztos tájékozódási képességhez nyújtson alapot a jó és rossz szétválasztásánál, ami nem is olyan egyszerű a mai világban.

Az érzelmek mindig is az emberi cselekvés elsöprő erővel bíró mozgatórugói voltak.

 

9.

 

Az erkölcsi neveléskiemelten kezelt feladata az akarat erősítése. Mindig szeretjük, amit akarunk és akarjuk is azt, amit szeretünk. Akkor is, ha nehéz, lemondásokkal, fáradtsággal járó út vezet is hozzá.

Azt, amit nem szeretünk, javarészt el szeretnénk kerülni.

 

 

 

V.    Konklúzió:

 

  „ quot capita, tot sensus”

     / ahány fej, annyi vélemény/

 

Célunk tehát, hogy neveltjeink képessé váljanak kiművelt értelemmel felfedezni az erkölcsi igazságot, Tudjanak különbséget tenni a pillanatnyi érdekek és tényleges értékek között. Ez utóbbiak mindig konstruktívak, és az életnek kedveznek, soha nem állnak ellentétben a legtágabban értelmezett emberi közösségek, társadalmak érdekeivel sem.

Végül legyenek képesek megkülönböztetni az actus humanust / az emberileg helyes-erkölcsös cselekedetet/ az actus hominis- tól / az ember cselekedetétől/ ami nem minden esetben értékcentrikus, erkölcsös cselekedet

 

 

„Ope, et consilio „

/ tettel és tanáccsal/

 

Tehát, az iskola alapvető feladataként jelölhető meg, hogy a fentiek szellemében a diákot értelmének gyakorlására késztesse. A tanítás maga, az erkölcsi normák tudatosítása.

 

 

Az iskolai élet a tanulás, a tanórán kívüli foglalkozások, a nagyobb szervezett megmozdulások, a szabadidős tevékenységek számtalan, jól kidolgozott projektekkel, megannyi lehetőséget nyújt a gyermeki cselekvésre. Feladatunk, ezek felismerése és megragadása.

 

A célról nem szabad lemondanunk a látszat- fegyelem illetve a felszínes, külső elismerés kedvéért.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

10./

 

 

              A témához tanulmányozott irodalom:

 

 

-        Hoffman Rózsa:

    Az erkölcsi nevelés értékelméleti és pedagógiai dimenziói

     Szakmai etikai kódex Pedagógusoknak

     Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 2003.

 

-        Katolikus nevelés Kongregációja:

     Katolikus Iskola Róma 1977.

 

-       Bábosik Zoltán

Értékközvetítés napjainkban

Új Pedagógiai Szemle 2001/12

 

-       Antoni Alfonz:

Az Európai Unióoktatási stratégiája

Új Pedagógiai Szemle 1999. március

 

-       Szekszárdi Júlia

Változatok az erkölcsi nevelés megvalósítására

Új Pedagógus Szemle 1999. március

Veszprémi Egyetem

 

-       Szekszárdi Júlia

Erkölcsi szocializáció az iskolában

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.